Az Allium nemzetségbe tartozó, nagy tápértékű gazdasági, háztartási jelentőségű növények tartoznak ide. Lágyszárúak, geofitonok, földbeli hajtásuk hagyma. Virágzatuk többségében 3-15 cm közötti álernyő vagy fejecske, amelyet két hártyaszerű fellevél borít. Egyesek virágzat helyett sarjhagymákat (bulbilliket) fejlesztenek. A maghozók termése toktermés, háromélű, zsugorodott, fekete maggal. Ezermagtömegük 3-4 g közötti. Gyökérzetük másodlagos bojtos gyökér. Föld feletti száruk a hagymát fejlesztő időszakban rövid marad, maghozó korban viszont 80-150 cm hosszúra is megnő, nem ágazik el. Levélzetük változó, hengeres, csőszerű (felfújt), másoké lemezes, valamennyi viaszbevonatos. Általában hideg- és szárazságtűrők, egy részük áttelelő, évelő. Jellemző rájuk a csípős íz, amely az allilszulfid-vegyületektől származik. Hagymaillatúak. Jó részük baktériumölő hatású. Étkezési, ipari, export-, fűszer- és dísznövények.
Az Allium nemzetségbe tartozik a vöröshagyma (A. cepa), valamint a fokhagyma (A. sativum), a medvehagyma (A. ursinum), a póréhagyma (A. porrum), a metélőhagyma (A. schoenoprasum) és a mogyoróhagyma (A. ascallonicum). Számos más hagyma- vagy fokhagyma illatú fajt szegélynövényként termesztenek; pl. Európában az A. moly, az A. carinatum és az A. pulchellum, míg Észak-Amerikában az A. stellatum és az A. textile ismert ebből a szempontból.
Ha színek szerint megyünk, akkor a lilahagyma következik, amellyel leggyakrabban a zsíros kenyéren találkozhatunk. Rendszertanilag ez is a vöröshagymákhoz tartozik, annak egy lila-fehér levelű fajtája. A lilahagymát nem csak azért fogyasztjuk nyersen, mert tetszetősebb a színe, hanem azért is, mert zsengébb és ízesebb a hagymája.